Görögország ujjakra emlékeztető déli nyúlványai a térképen: Peloponnészoszi-félsziget. 1893-ban a Korinthoszi-csatorna építése során átvágták a földhidat, azóta a Peloponnészosz valójában egy sziget. Az eperfák birodalma.
A görög kultúra csúcspontján több nagyhatalmú városállam osztozott a szigeten: Spárta, Korinthosz, Argosz és Megalopolisz. Spárta Athén legfőbb riválisa volt, és ma is világhírű az elszánt harcosairól. A városállamok számos háborúban vettek részt, hol a perzsák, hol más görög városok ellen hadakozva.
A Peloponnészoszi-félsziget nem hagyományos üdülőhely: balzsamos klímája, csodás tengerpartjai és a remek görög konyha persze a sima nyaralásra is tökéletesen alkalmassá teszik, ám mivel ez régió egyben a modern civilizáció bölcsője is, érdemes kulturális időutazással kiszínezni az itteni vakációt.
Epidaurosz
Epidaurosz fő nevezetessége, az i.e. 4. században épült görög teátrum az ókori építészet mesterdarabja. Bár oszlopcsarnoka és felépítményei idővel rommá váltak, maga az alapépítmény, a színház szinte az eredeti állapotában maradt fenn; ma is tartanak itt előadásokat, a nézőtere 14 ezer fő befogadására alkalmas. Tökéletes akusztikájáról olyan legendák keringenek, hogy még a legtávolabbi sorokban is hallható a színpadon leejtett pénzérme koppanása. A település másik nevezetessége, hogy egyike volt a leghíresebb vallásos gyógyhelyeknek, az Aszklépiosz-szentély mellett templomokkal, oszlopcsarnokokkal, vendégházakkal, gyógyfürdőkkel és kutakkal, tornacsarnokkal is kiegészítve. A helyi múzeumban a színház építészetéről, a város történetéről és a gyógyközpontról is többet tudhatunk meg.
Az ősi Korinthosz romjai díszes oszlopok, faragott kövek. Az ókor egyik legfényűzőbb metropoliszát a rómaiak rombolták porig i. e. 146-ban - érdekesség, hogy az újkori Korinthosz is semmivé lett az 1928-as földrengés következtében, ma egy teljesen újjáépített, modern várost láthatunk a helyén. A bibliai Korinthosz ásatási területén Apollón templomának romjai a leglátványosabb maradványok; a korai dór templomépítészet legszebb példája még hiányosan is lenyűgöző. A régészeti feltárás során számos eredeti görög és későbbi római maradványra is sikerült rábukkanni; a közeli múzeum átfogó képet ad Korinthosz teljes művészetéről a legkorábbi időktől kezdve.
Kardamyli
Peloponnészosz egyik „ujja” a hagyománytisztelő Mani-félsziget. A kolostorromok mellett a legjellegzetesebb épületek ezen a vidéken az emeletes kőtornyok, amelyek egykor egy-egy család tulajdonában lakóhelyként és megfigyelőpontként is szolgáltak. Ezen a hegyes-dombos partszakaszokkal övezett félszigeten található a tengerparti, vakító fehérre festett falú házakkal teli Kardamyli, amelyről még Homérosz is említést tett az Iliászban. Falusias nyugalmával, házias kosztot kínáló tavernáival, kellemes strandjaival és változatos túraútvonalaival a remek kikapcsolódás mellett a legautentikusabb görög hangulatot kínálja. Érdemes benézni a Mourtzinos kastélyba is, ahol rengeteg érdekesség kiderül a toronyépítő helyi „klánok” zárt világáról és történelméről.
A Korinthoszi-csatorna
A keskeny, mesterséges vízi átjáró több mint 6000 méter hosszan köti össze az Égei- és a Jón-tengert – 400 kilométer kerülőt spórolva meg ezzel a hajóknak. A Korinthoszi-szorosba vágott, 60 méter magas sziklafalakkal szegélyezett átjáró ötlete már Néró császárt is foglalkoztatta 2000 évvel ezelőtt, ám a csatornaépítés csak az 1800-as évek végére valósult meg, magyar építészek tervei alapján. A lenyűgözően félelmetes arányokra leginkább a szoroson átívelő hidakról nyílik tökéletes rálátás, de sétahajóra ülve a másik irányból is megtapasztalhatjuk az élményt, a bátrabbak pedig akár a bungee jumpingot is kipróbálhatják ezen a különleges helyszínen.
Nafplion
Az első Görög Köztársaság egykori fővárosa bűbájos hangulatú hely; a közkedvelt történelmi kikötőváros a 400 éves Palamidi-erőd tövében egyszerre mutatja meg a régi és az új Görögország arcát. Falusiasan szűk utcácskák és városiasan tágas terek tagolják, a régi városrészben jellegzetes kovácsoltvas díszítésű házakkal és gyönyörű neoklasszicista épületekkel is találkozhatunk. Az Argoliszi-öbölre nyíló kikötőből érdemes átugrani a közeli Burci erődszigetre, de a Karathona strandon is megpihenhetünk városnézés közben. A város remek múzeumokkal rendelkezik – a történelmi és művészeti tematikájú tárlatokon túl még ouzo-múzeum is akad itt.
Az ősi Olympia
A Kronosz-hegy árnyékában majdnem 3 ezer évvel ezelőtt, Zeusz isten tiszteletére rendezték az első olimpiai játékokat - az olimpiai lángot még ma is itt, a feleségnek, Héra istennőnek emelt templom előtt gyújtják meg és indítják útjára. A szentélykörzetben az ásatások során mintegy 70 jelentős épület – köztük templomok, kincsesházak, síremlékek, sportpályák – romjait tárták fel. A mai Olympia település egyébként alig pár száz lakost számlál, de ez az ókori időkben sem volt másként: akkoriban csak a papok voltak itt állandó lakók. Az olimpiák idején ezzel szemben nagy tömegekre számítottak: az. i.e. 4. században épült stadionban 30 ezer néző fért el. A stadion bejárata szinte eredeti állapotában fennmaradt, de még néhány startkő is látható a hajdani játékok idejéből.
Monemvasia
Az Égei-tengerből kiemelkedő festői, picike sziklaszigetet görög Gibraltárként is emlegetik. 200 méteres átjárón közelíthető meg a szárazföldről, neve is ezt jelenti: egyetlen bejárat. A képeslapra kívánkozó részletekben gazdag Monemvaszia a bizánci korban bevehetetlen településként és erődítményként híresült el. A fellegvárban a ciszternákon kívül még búzamező is volt, így biztosítva szükség esetén hosszabb időre is az élelmet a várvédőknek. A sziklafal mögé épült védett településen a felső romváros és az attól lejjebb fekvő újváros is mesei hangulatú, ráadásul a sziget az izgalmas és látványos sétákon kívül számtalan vízi sportlehetőséget is kínál, a kajakozástól a búvárkodásig.
A Voidokilia strand
Talán Görögország egészét tekintve is a leglátványosabb strand a messzéniai nyúlványon lévő Voidokilia – a tökéletesen köríves, jellegzetes formájú öblöt ökörhas néven is szokták emlegetni. A kellemesen eldugott és a Natura 2000 által védett, így nagyjából természetes formájában megmaradt partokon hófehér homok vezet a kristálytiszta tengerbe. A parton heverészve ráláthatunk Paliokasztro várfalmaradványára, abban az irányban, ahol Nestor király barlangja is megbúvik – a legenda szerint Hermész is itt rejtegette az Apollótól ellopott marhákat.
Mystras
A világ egyik leggyönyörűbb középkori városa az ókori Spárta közelében, a Tajgetosz-hegy oldalába épült. A bizánci település ma is mágikus-misztikus hangulatot áraszt: palotája a hegytetőn állt, alatta pedig virágzó város épült, templomokkal és udvarházakkal – ma már inkább romvárosnak nevezhető, de a Pantanassza-kolostorban még most is élnek apácák. A természeti környezet csak még jobban kiemeli Misztrász különlegességét: fenyő- és cipruserdők, valamint olívaligetek ölelésében fekszik. Nem mellékesen a környék sziklamászó-paradicsom is, a közeli Lagada Parkban érdemes érdeklődni a részletekért.
Mükéné (Myceanae)
A négyezer évvel ezelőtt virágzó mükénéi civilizáció maradványai még ma is olyan látványosak, hogy könnyen beleképzelhetjük magunkat a múltba, amint áthaladunk a monumentális Oroszlánkapun, vagy épp bejárjuk a sírkamrákat és az egykori lakóházak sorát. A fellegvár romjai közül szétnézve lélegzetelállító panoráma tárul a szemünk elé az ősi város alaprajzával, a gazdag termőföldek foltjaival és a háttérben húzódó hegycsúcsokkal. Mükénének volt legelőször fellegvára, és itt lehetett először tetten érni a társadalmi alapon felosztott negyedekre épülő várostervezést – a közeli Régészeti Múzeumban igazán mély betekintést kaphatunk a négyezer évvel ezelőtti életbe.
